Szanálás

Mi a szanálás?

A szanálás a fizetésképtelenné vált, vagy várhatóan fizetésképtelenné váló hitelintézet, illetve befektetési vállalkozás (továbbiakban együtt intézmény), vagy azok csoportjának szerkezetátalakítására irányuló eljárás, amely az intézmény alapvető funkciói folyamatosságának biztosítására, a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának megőrzésére és az intézmény vagy csoport egésze vagy egy része életképességének helyreállítására irányul.

A szanálási hatásköröket Magyarországon a szanálási feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank gyakorolja.

Szanálási célok

A jogszabályban rögzített szanálási célok a következők:

1. a bármilyen formában nyújtható rendkívüli állami pénzügyi támogatás szükségességének és felhasználásának minimalizálása révén a közpénzek védelme;
2. a kritikus funkciók ellátásbeli folytonosságának biztosítása;
3. a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását veszélyeztető hatások kialakulásának kiküszöbölése vagy a kialakult hatások megszüntetése;
4. a betétbiztosítási rendszer – ideértve az OBA – által biztosított betétek és a befektetésvédelmi rendszer – ideértve Befektető-védelmi Alap – által biztosított befektetések védelme;
5. az ügyfelek pénzeszközeinek és vagyonának védelme, valamint
6. a betétesek és befektetők bizalmának fenntartása a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitása érdekében.

A szanálás feltételei

A szanálási feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank a szanálási eljárást akkor indíthatja meg, ha teljesülnek az alábbi együttes feltételek:

1. a felügyeleti jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank megállapítja, hogy az intézmény fizetésképtelen vagy várhatóan fizetésképtelenné válik,
2. a szanálási jogkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank megállapítja, hogy a körülményekre tekintettel nem valószínűsíthető, hogy a szanálási intézkedéseken kívül bármilyen más intézkedés megakadályozná az intézmény fizetésképtelenné válását, és
3. a szanálási feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank megítélése szerint a szanálást közérdek indokolja.

Szanálási eszközök

A szanálási feladatkörében eljáró MNB számára az alábbi szanálási eszközök állnak rendelkezésre:

1. Vagyonértékesítés: a szanálás alá vont intézmény részben vagy egészben történő értékesítése egy, áthidaló intézménynek nem minősülő másik piaci szereplő számára. Elsődlegesen ezen eszközök alkalmazására kell törekedni.
2. Áthidaló intézmény alkalmazása: amennyiben a vagyonértékesítés nem járható út, akkor állami többségi befolyással létrehozott „áthidaló bank” vagy „áthidaló befektetési vállalkozás” veszi át a szanálás alá vont intézmény kritikus funkcióit, eszközeit és forrásait. Ez ideiglenes, az elnevezése által is jelzett áthidaló megoldás, amíg nem sikerül piaci vevőt találni a szanálás alá vont intézményre.
3. Eszközelkülönítés: a szanálás alatt álló intézmény jó és rossz eszközeinek elkülönítése, mely alkalmazható a „jó eszközök” más intézményekbe való átmentése, és a hátramaradó rész megszüntetése révén, vagy fordítva: az intézményről leválasztott „rossz eszközök” szanálási vagyonkezelőre történő átruházásával. A fő cél mindkét esetben az alapvető funkciók folytonosságának biztosítása.
4. Hitelezői feltőkésítés: a szanálás alá vont intézmény nem biztosított hitelezőit (pl. kötvénytulajdonosokat) vonja be a veszteségviselésbe követeléseik leírása vagy tőkévé történő átalakítása révén. Hangsúlyozandó, hogy a 100 000 euró alatti, OBA által garantált betétek, illetve betétrészek nem vonhatók be a hitelezői feltőkésítésbe!

A fenti szanálási eszközök egyenként vagy együttesen is alkalmazhatóak azzal, hogy az eszközelkülönítés eszköz önállóan nem alkalmazható, csak egy másik szanálási eszközzel együtt.